Az úthasználati díj tervezett emelésének megterhelő hatásait semmiképpen sem szabad figyelmen kívül hagyni és zárt ajtók mögé rejteni.
A Németországban 2023. december 1-jétől tervezett úthasználatidíj-emelés nem csupán pénzügyi szempontból megterhelő, de egyúttal gazdasági rémálom az ellátásunk és gazdaságunk gerince, a közúti áruszállítás számára!
Eszerint 2023 végétől a műszakilag megengedett 7,5 tonnánál nagyobb össztömegű tehergépkocsik után a jelenlegi úthasználati díjon felül részleges autópályadíjat kell fizetni a CO2-kibocsátás után – 2024-től pedig a tervek szerint a magasabb úthasználati díjakat további szállítási kategóriákra is kiterjesztik. Ezeket az intézkedéseket a szállítási ágazaton kívül az ipar, a kereskedelem és a fogyasztók is megszenvedik majd. A tét sokkal nagyobb, mint a költségek kérdése: Németország mint gazdasági helyszín versenyképességének megőrzése és növelése forog kockán.
A tervezett, úgynevezett CO2-útdíj nem más, mint egy „rejtett”, politikai motivációjú adóemelés, amelynek állítólagos ténybeli érvei köszönőviszonyban sincsenek a valósággal. A tervek szerint a 2023. december 1-jével bevezetésre kerülő CO2-útdíjjal közel a duplájára emelkedik a tehergépkocsik után fizetendő úthasználati díjak mértéke. Ez csaknem megoldhatatlan kihívás elé állítja a logisztikai ágazatot, amely már most is minden tőle telhetőt megtesz a növekvő költségek hatékony kezelése érdekében. A fuvarozóvállalatokra nehezedő egyre nagyobb nyomás, hogy a magasabb költségek egy részét a saját haszonrésük csökkentésével ellensúlyozzák a versenyképességük megőrzése érdekében, egyszerűen elfogadhatatlan. Ez a gyakorlat számos vállalat elé nyilvánvaló akadályt gördít, hiszen a szállítási ágazat már jelenleg is rendkívül alacsony haszonkulccsal működik. Az, hogy ismét a haszonkulcsot kell csökkenteni, szükségszerűen azt jelenti a vállalatok számára, hogy kevesebb pénzügyi forrás áll majd a rendelkezésükre például a sürgősen szükséges jövőbeli technológiákra. Ez akadályozza a kisebb kibocsátással járó szállítási megoldásokba, például az elektromos tehergépkocsikba és az alternatív hajtási módszerekbe történő beruházásokat, miközben a fuvarozóvállalatokat támogatni, nem pedig kíméletlenül akadályozni kellene a fenntarthatóbb gyakorlatok bevezetésére irányuló erőfeszítéseikben.
És ez még messze nem minden. Más, főként kis- és közepes méretű fuvarozóvállalatok a megnövekedett terhek miatt akár veszteségessé is válhatnak, így hosszú távon egyáltalán nincs esélyük a túlélésre a piacon. Ennek drasztikus következményeként rendkívül bizonytalan helyzetbe kerülnek, még többet kell fizetniük, és kétség esetén fel kell adniuk. Olyan ördögi kör ez, amelyet az útdíjak tervezett emelése tovább fokoz – a már most is feszült helyzetet tovább súlyosbítják a veszteségekre való tekintet nélkül.
A megemelt útdíjakat mindig úgy emlegetik, mint ami a környezetbarátabb közlekedés felé terel. A kőkemény valóság azonban ennél komorabb: a remélt terelőhatás nem fog bekövetkezni, méghozzá kézzelfogható okokból. Az alternatív hajtástechnológiákhoz szükséges infrastruktúra egyszerűen nem elegendő és nem is áll rendelkezésre mindenütt. Ráadásul az ilyen járművek várhatóan 2023 végén, sőt, még 2024-ben sem lesznek elérhetőek a piacon megfelelő számban. Az ilyen intézkedésekkel kérdéses a „zöld” logisztika jövője. A tervezett úthasználatidíj-emelés nem segít az éghajlaton, ehelyett óriási gazdasági és társadalmi károkat okoz.
Az úthasználati díjak nagy részét nem lesz képes egyedül viselni a logisztikai ágazat és a gyártók. Ezeket kénytelenek lesznek különböző mértékben áthárítani a (végső) fogyasztókra. Ezzel pedig fennáll az áruk és a szolgáltatok általános drágulásának veszélye, így a többletköltségek végül is a teljes lakosságot érinteni fogják. Ez a jelenlegi inflációs helyzetben további drágulási tényezőt jelent.
Olyan alternatív megoldásokat kell keresni, amelyek óvják a környezetet, ugyanakkor nem terhelik a gazdaságot, az ipart és a társadalmat ilyen hosszú távú következményekkel. A tét ugyanis a német gazdaság jövő- és versenyképessége – valamint az összes érintett életminősége.
Itt az ideje, hogy szembenézzünk a valósággal: a tehergépkocsikkal történő szállítás gazdaságunk és társadalmunk gerince. Tisztázzuk még egyszer: a teherautók már ma sem tesznek meg egyetlen kilométert sem alapos indok nélkül. Minden menet egy olyan fuvar, amely életben tartja a gazdaságot, biztosítja a jólétünket, és ellátja a társadalmat a szükséges árukkal. A magasabb útdíjköltségek nem lesznek képesek rövid távú változásokat előidézni a szállítási módok arányában. Ehhez ugyanis még nincs megfelelő helyzetben az alternatív szállítási módokhoz, pl. a vasúti és belvízi szállításhoz szükséges infrastruktúra. Továbbra is elengedhetetlenül szükség van a közúti áruszállításra, és az meg is valósul, csak éppen magasabb költségek mellett.
Digitalizáció a közúti áruszállításban
Így digitalizálhatja megfelelően a szállítmányozási folyamatait